2015.utolsó fejezete.

 A következő nyári hónapban, Júliusban lendületbe kellett jönni mégjobban. Férjem volt az, aki a technikai dolgokkal foglalkozott a felújítás kapcsán, én pedig a lakberendezéssel töltöttem ki a szabadidőmet (hahaha). A gyerekeket ha meg tudtuk oldani, inkább nem cibáltuk a barkácsáruházakba, de sokat jöttek velünk az érdekes részeknél. Az mi lehet? Pl. festék és csempeválogatás:) Ezt sajnos csak egy gyermek viselte jól, aki inkább rám ütött:) 

Augusztusban villanyszereléssel, burkolással, festéssel, mázolással folytattuk. A tetőn lett egy hatalmas tetőablak, szép ácsmunka eredménye lett egy világos szoba. Augusztus legvégén pedig beköltöztünk. Kész még nem volt, de egy része lakhatóvá vált.

A régi lambériát meghagytuk, fehér színt kapott.

És kezdődött az ovi, suli, nem lehetett halogatni a beköltözést.  Burkolatok, csaptelepek, lassan minden a helyére került.

A tetőablak a kivágás után szép új nyílászárót kapott.

A tetőtéri folyosó már kezd karácsonyi díszeket kapni.

Konyhabútor: itt csak két vízcsövet fúrtak el, de annyi minden gikszer volt a hónapok során, hogy ezt már rezzenéstelenül fogadtuk.

Az új tanítónéni nagyon kedvesen fogadott bennünket. Beszélgettünk magunkról, megismerkedtünk és megbeszéltünk egy közös órát, varrós foglalkozás tartását a gyerekeknek. Jól sikerült, szépen, ügyesen dolgoztak a gyerekek.

 Csepeli babaklub érzelmi élmény, nem csak adventi vásár:)

És a varrós sarkom is készen lett a végére. A lila színt a festékbolt polcán néztem ki. Kicsit sötétté teszi a sarkot, de még fehér bútorokkal megpróbálom világosítani majd.

Télre szépen jól elfáradtunk,
de a fáradtság jóleső érzésével ünnepeltük meg a karácsonyt a fiúkkal.