
Megelőzöm a kérdéseteket, hogy mégis mikor van ezekre időm. Nos, nagyik, papi, dédi segítségével. Szerencsés vagyok, itt laknak egy köpésre. Összetartóak vagyunk, kölcsönösen segítünk egymásnak. Dédi reggelente átjön hétköznap és akkor játszik Botival egy órácskát. Mamák viszik, sétálnak vele, jönnek mennek. Szóval nagy segítségek, én pedig feltöltődöm ilyenkor.


Fekete nekem általában komor, de ezek a virágok feldobják.

Egy páciens küldte az akciós képet:))) Kedves ismerősöm is egyben, anno 5 éve együtt tervezgettük a gyerekeket, vártuk a gólyát, ők sikeresebben, mert a 3 gyerkőcöt simán összedobták, nekünk egy lett, úgy hogy bele kell húznunk:)))

Itt pedig egy igazi naaagy fiú, Erdélybe is került a hordozóimból:)))) Itt látszik, hogy tizen kilo felett is remekül lehet bírni. Amúgy picuroknál az alsó korhatár 3-4 hónapos kor, amikor már olyan kis dundusok, tartják magukat ügyesen. Én Boti 5 hónapos korában találkoztam a mei tai-al egy babásfórumon.

Most kicsit variáltam a mintán, nem sokat igaz:)) De olyan nehezen szakadok el egy-egy mintától.

És a címke....:)

Ez a kedvenc ikeás anyagom, ebből egy csekk ill. ficni-fecni tároló készült.

A végére hagytam a nagy falatot. Egy háti oldaltáskát. Tépőzáras vállpánttal. Na ez igazán izzasztó volt, készítés közben többször feladtam. Aztán csak összeállt, a bélésen még filóznom kell, hogy is kéne megoldani jobban. Most úgy érzem ez az egy elég belőle, még tanulnom kell, hogyan is kell profibban megoldani. Egy már meglévő táskáról vettem le a szabásmintát. Fontos volt az íves rész formája a pántoknál, nem egyenes, hanem kifliforma mindkét része.