2011. május 2., hétfő

Csokihelyzet

Kapott Boti szép számmal csokitojásokat és csokinyulakat. Mamák odafigyelve a legjobb márkákat vették, hogy ehetők legyenek. És itt elkövették a legnagyobb hibát. Boti nem édes szájú, szülei annál inkább. Odáig süllyedtünk, hogy a gyerek eldugja előlünk a megmaradt csokikat.

8 megjegyzés:

BCili írta...

:) de ismerős

KicsiKató írta...

:)))))))))))

Zsófi írta...

nálunk durvább a helyzet. a gyerek csokijait dugjuk el előle, hogy a mienk legyen

Mona írta...

Együttérzek... Botival :)) Én is "dugdosós" gyerek voltam.

Szömörce írta...

Mi mind a hárman édes szájúak vagyunk :)

csigaszabo írta...

Nagyon édes történet!!!
Mi mindahányan (apát kivéve, de a tág családot beleértve) édesszájúak vagyunk. A kislányom a másfél évével akkora érzékkel választja felmászva a legfelső polcra a legjobb csokit, hogy ezt már csak veleszületett érzéknek tudom felfogni :)

Murphy írta...

Apukám borzasztóan édesszájú és még csak nem is válogat, a tejbevonó nyuszik is reszketnek ha meglátják. Nővérem lánya még csak 3 éves volt, de már megtanulta a farkas törvényt. Odatipegett anyukámhoz és így szólt: Mama dugd el a csokimat mert a papa meg fogja enni!

Judit írta...

örülök, hogy nem vagyok egyedül:)))